A Vadászok - Harmadik

Stalin's wolves killing the moon

A lány igazándiból nem is tudta merre megy, vagy mit csinál, csak just do it alapon jobbra balra tekergette a kormányt, és majdnem elcsapott egy őzet. Próbált nem nekimenni semminek, viszont azt sem tudta hogyan kéne megállítania a kocsit. Oké, az odáig ment, hogy elfordítsa a kulcsot és az autó beinduljon, viszont ezen kívül Okami semmit sem értett a vezetéshez.

Tizenöt perccel később a lány reszketve, teljesen átfagyva baktatott az erdőben. Hogy hogyan került ide? Mikor a Maicon folyóhoz ért, már nem bírt megállni, és belehajtott a folyóba. Nagy nehezen sikerült ugyan megmenekülnie, viszont semmi terve nem volt ahhoz, hogy mégis hogyan tovább. Elsülyesztette Ty autóját, Ő maga pedig mindjárt halálra fagy, és ha még ez nem lenne elég, azt sem tudja hol van. Óvatosan letérdelt a földre, kezeivel átölelte magát és próbált átmelegedni. Lehajtotta a fejét, majd suttogni kezdett.

- Várok egy védelmezőt...

Okami egyből hallani vélte az elszáradt levelek és ágak ropogását egy ismeretlen ember alatt. Ezzel a mondattal magához hívott egyet a Morses varjai közül. Hogy mit jelent ez? Morses varjai mind fiatal férfiak, fekete hajjal, kidolgozott felsőtesttel, és egytől egyig javíthatatlanul őrültek. Ha egy Vadász veszélybe kerül, kimondja a varázsszavakat, és a varja egyből a segítségére siet, aztán a segítőkészségéért cserébe kér valamit. A lány most hívta először Őt. A fiút, fekete hajjal, kidolgozott felsőtesttel, és tengerkék szemekkel, amik most Okamit pásztázták körülbelül fél méterről. 

– Mit szeretnél úrnőm? – kérdezte lágy hangon a fiú.

– Mi a neved? – Okami lehellete füstnek látszott a hűvös levegőben.

– Michael, úrnőm. Miben segíthetek?

– Michael, vigyél haza, kérlek.

A fiú a hátára vette a láyt, majd megindult vele vissza, Awaiék házához. Amint odaértek, lerakta a lányt, majd lenézett rá.

– Mostmár tartozol nekem Okami. Nemsokára eljövök, hogy megfizesd az adósságod.

A lány bólintott, majd Michael eltűnt. Bekopogott, aztán várta, hogy valaki ajtót nyisson, ami nem be is következett. A szőkeség csillogó szemekkel, aggódóan figyelte a lányt. Ty felszántotta a parkettát ahogyan futott, kajd egyenesen letarolta Perryt és Okamira nézett.

– Hol van a kocsim?

Aha, szóval a kocsi fontosabb, mint én... - gondolta Okami.

– A folyóban – válaszolta hideg vérrel. – Bemehetek?

– Te megölted Petúniát? – szörnyedt el a fürtös.

– Igen. Bemehetek? – ismételte el újra a kérdést a lány.

– Nem – azzal rácsapta az ajtót, majd Okami hallotta ahogy kattan a zár. Megforgatta a szemét, majd hátrament és felmászott az ablakig, ami Awai szobájához tartozik, majd kinyitotta azt és bemászott. Awai éppen szétdobálta az összehajtott ruhákat és eszeveszettül keresett valamit.

– Okami, hála az égnek! – odaszaladt a lányhoz, majd megölelte. – Hol van a revolverem?

– Az asztalon... – pedig már épp kezdett volna örülni. Awai elengedte Okamit, majd előkereste hőn szeretett fegyverét. A másik lány közben betrappolt a fürdőbe, és levetette vizes ruháit. Belépett a zuhany alá, majd megengedte a vizet. Nyomott egy kicsit a kezébe a tusfürdőből, majd mindenhol megmosakodott és leöblítette magáról a habot, és a haját is megmosta. Elzárta a vizet, majd mikor kilépett a zuhany alól és magára csavart egy törülközőt, akkor jutott eszébe, hogy nem vitt be magával ruhát. Kilépett a folyosóra és a hideg levegőtől enyhén libabőrös lett. Befordult ideiglenes szobája folyosójára, viszont ekkor egy meleg kéz megragadta majd a falhoz taszította. A lány felnézett rá. Szeme vággyal teli volt, Okami kezeit a feje fölött tartotta a falnál. 

– Elsülyesztetted az autóm. Ugye tudod hogy ez mit jelent? – Mély, reszelős hangon beszélt. – Azt, hogy meg kell bűntetnem téged... 

Közelebb hajolt a lányhoz, mire az elpirult. Hirtelen csattanást hallottak a folyosó végéről, és egyszerre fordították oldalra a fejüket, miközben a fiú ajka súrolta a lányét. Perry és Awai voltak a folyosó túlvégén, a szőkeség arcán pedig egy vörös kéznyom virított, hápogva nézett Awaira miközben a lány fegyvert fogott rá. Ty eközben elengedte Okamit és megindult a másik pár felé, láthatóan dühös volt amiért megzavarták. A lány beszaladt a szobájába, kulcsra zárta az ajtót és rekord idő alatt felöltözött. 

Másnap reggel Okami fáradtan ébredt. Kifésülte a haját, majd átöltözött. Éppen a késeit rendezgette, mikor lépteket hallott maga mögül. Megfogta az egyik tőrt a markolatánál majd száznyolcvan fokos fordulatot vett. 

– Szia! – Sóhajtott majd az ágyra dobta a tőrt.

– Szia – köszönt Michael a lánynak.

– Mit szeretnél? – Kérdezte Okami, mire Mic' szájára kaján vigyor ült ki. A lány tudta mire gondol, és azt is tudta, hogy teljesítenie kell amit a fiú mondd neki. 

Perry szemszöge

Nagyon nem tetszett amit annak a varjú fiúnak a gondolataiból ki tudtam olvasni. Egyátalán tisztában van azzal, hogy vannak ebben a házban Őrzők is? Amint megtaláltam Tyt egyből szóltam neki, hogy – a hallottak szerint – Michael mire készül. Ty egyből futni kezdett Okami szobája felé, és mire odaérhettem volna már be is rúgta az ajtót. Gazdám megkönnyebbülten sóhajtott, Mic' pedig csak értetlenül bámult Tyra, mire a fiú behúzott neki egyet.

Ty szemszöge 

Elegem van ebből a pofátlan suttyóból. Oké, hogy hazahozza Ebiit, de hogy ilyeneket kérjen tőle... 

Behúztam egyet neki. Aztán még egyet. Eltört az orra. Még egy. Holnap biztos monoklia lesz. Egy utolsó. Felszakadt a szája. Csak egy utolsó utáni... Már fáj a kezem. 

Két vékony kéz állította meg a kezem a levegőben. Okami. Kissé félve, reszketve néz rám. Fal fehér, bár ezt már megyszokhattam volna. Még így is olyan aranyos. Észbe kapok és visszanézek Michaelre. Az arca romokban, jó hogy a szeméből nem folyik a vér. Ebii most biztos fél tőlem. Nem akartam így megverni. Nem ennyire. Mindegy, már úgy sem csinálhatom vissza. Felkelek a csávó mellől és szorosan magamhoz ölelem Okamit. Simogatom a hátát és próbálom megnyugtatni. 

Okami szemszöge

Nem tudom elhinni, hogy megint ezt tette. Megígérte, akkor és ott, hogy soha többé nem ver eeg senkit. Hazudott. Viszont csak meg akart védeni. Nem értem magamat, Őt sem. Perry miért csak áll az ajtóban? Miért nem csinál valamit? Esküszöm, nem értek már semmit sem! Hol a francban van Awai? Mi történt tegnap? Próbálok megnyugodni, szeretnék továbbra is bízni benne, viszont így eléggé megnehezíti a dolgom... visszaölelem Őt. Szeretem az ölelését, megnyugvást nyújt és kellemes. Remélem sok ilyen ölelésben lesz még részem.

Sziasztok! Ez lenne a harmadik fejezet, remélem elnyeri a tetszésetek. Gondoltam mostanában lesznek ilyen szemszög-változtatások, hogy mindenki nézőpontját megismerhessük egy egy szituációban. Nem tudom mikor hozom a negyedik fejezetet, megpróbálom minél előbb.

Ne vágj eret,

Dundi szeret.☺❤

A Vadászok - Második

I will burn in the fires of hell

Először is, köszönöm szépen a 400+ oldalmegjelenítést, és a 6 feliratkozót! Eszméletlenül boldog vagyok, és köszönöm, hogy kommenteltek is! :) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást!

Xoxo Rebecca

A lány kettesével szedte a lépcsőket. Sietett felfelé, Awai szobájába, hogy használhassa az ifjú Jaeger telefonját. Felért a második emeletre, majd végig vonszolta magát a hosszú folyosón. Út közben kissé körülnézett a házban, hogy megnézze mennyi minden változott, mióta utoljára itt járt. A falak sötét zöldről át lettek festve bíbor vörösre, és a bútorok is át lettek rendezve. A földszinten, ahol eddig egy konyha és egy társalgó volt, most szimplán ürességtől tátongó szobák voltak, néhol egy-egy dohányzóasztallal, vagy egy kényelmetlen, ősrégi, ütött-kopott fotellel. Okami nem értette, hogy a rókák, hogy a fenébe tudnak ilyen kényelmetlenül élni. Oké, ő sem egy elkényeztetett fruska, aki a kissé odaégetett süti szélét sem eszi meg, de azért szerette, ha az ülőalkalmatosságok kényelmesek, és nem esik le az ember feneke, ha ne adj' Isten arra vetemedne, hogy ráüljön. Az első szinten, jelenleg egy fürdőszoba, és négy iroda található; ezek közül az egyik Awai-é, az egyik Lucas-é, a másik kettő pedig a szüleiknek van fentartva. Azon az emeleten, ahol a lány - azaz Awai - szobája található, nem sok minden változott, mindössze annyi, hogy a folyosó falain lévő portrék száma gyarapodott. Lucas és Awai képe is felkerült a falra, hogy tudassák, nemsokára ők lépnek "trónra". Néhány szobalány lakrésze is itt volt, persze sokkal szerényebb kivitelezésben, mint az uralkodó Jaegerek szobája. Ezekben a lelakott, egérrágta szobákban mindössze egy ágy és egy íróasztal volt, valamint egy ruhásszekrény. Mivel akik ezeket a szobákat használták, nem igen tartózkodtak itt sokat, nem igazán zavarta őket, hogy néhány szobában még patkányok is előfordultak. Okaminak Winterwoodban könnyű dolga volt a patkányokkal, ugyan is Perry mindig levadászta őket. Csak hogy ő itt most szintén vendég volt, nem őrző, ami azt jelentette, hogy nem vadászhatott a házon belül. A lány tovább sétált, majd mikor a folyosó végére ért balra fordult, és benyitott a legelső szobába. Awai színei mindenhol ott virítottak; sötét zöld ruhák, vörös hajszálak a szintén zöld babzsákon, és Awai a ruhásszekrényét is átfestette a kedvenc színére. Okami előkotorta leendő szobatársa telefonját, majd tárcsázta az anyja számát. Kicsengett egy ideig, de nem vették fel, aztán pedig bekapcsolt a hangposta. Rebeka lerakta a mobiltelefont, majd végignézett a kaotikus szobán. Mintha egy bombát robbantottak volna fel abban a szobában. Okami a még tiszta ruhákat visszahajtotta a szekrénybe, a koszosakat pedig beledobta a szennyes kosárba. Beágyazott, majd egy kicsit rendet rakott a lány íróasztalán is. Winterwoodban és a Farkasveremben sem volt megengedett ekkora kupleráj. Naphosszat az edzéssel töltöttek, így a szobákban mindig rend és tisztaság volt. Ha valaki netalán mégis széthajigálta volna a cuccait, azt megkorbácsolták. Okami ilyenkor többször is ellenszegült az őröknek, és megvédte a barátait. Sokat vívott, így szinte soha nem kapott semmi féle bűntetést, ha megszöktette egy két társát mikor azokat korbácsolni vitték, mivel nem tudták lefegyverezni, vagy elkapni. Azonban egyszer nagyon csúnya sebet szerzett, ami attól a naptól fogva egészen halála napjáig éktelenkedni fog a hátán. Sir Leonard vágta meg, apja egyik szolgálója. A lány eltitkolta, hogy a lovag megsebezte, nem akarta, hogy emiatt kivégezzék Sir Leonardot, viszont azt sem mondta el, kit szöktetett meg aznap. Mikor Tyt befogadták a falkába, még Sztálinban, a fiú kegyetlen volt és durva. Ez a mai napig sem tűnt el belőle, de azért valamilyen szinten elhalványult. Sztálin farkasai Vérebnek, és fattyúnak gúnyolták. A Véreb azóta is rajta maradt. Szinte mindenhol így ismerik, ahogyan Rebekát Okamiként, Await Sivatagi Rókaként, és persze, Alessandrát Bukott Angyalként. Ez a négyes sokszor vadászott együtt, azonban Okami mindig is a falkájának tartotta őket, de főleg Tyt. Szívén hordozta a sorsát, és a világ minden pénzéért sem nézte volna végig, ahogy a Sir megkorbácsolja. Talán mélyen legbelül mégis csak szerette a fiút. Különleges kapcsolatuk volt, viszont Ty már kisebb kora óta próbál udvarolni Ebiinek, ezzel elrontva ezt a "falka-társ" kapcsolatot.

A lány leült a babzsákba, majd elhelyezkedett, és betakarózott egy paplannal. Nem volt kedve vacsorázni, így inkább csak pihenni próbált. Lehunyta a szemét, és nem sokkal később elnyomta az álom.

Eközben a nappaliban...

– Tényleg szereted őt, vagy csak ki akarod használni? Ha azt akarod, hogy megbízzak benned, felelj! – korholta Perry a Cross fiút.

– Természetesen tényleg szeretem és eszem ágában sincs kihasználni! Oké, beteg poénjaim vannak, de... tényleg szeretem őt. Szeretem magát a lényét. Szeretem, hogy nem olyan nyers, mégis megmondja mit gondol. Szeretem, hogy olyan makacs, mint amilyen kiskorában volt. Kedvelem, mikor akaratoskodik, és maga varrja meg a vadász ruháját, annak ellenére, hogy varrni is alig tud. Tetszik, hogy nem majmolja a többieket és, hogy nem olyan vékony, hogy zörögjenek a csontjai, de van rajta egy kis plusz. Magát a stílusát is csípem, a sötét kék fekete ruhatárával együtt. Tényleg szeretem őt. 

– De biztos? Így görbülj meg! – hajlította be a mutató ujját a szőkeség. Biztosra akart menni,hogy Ty nem fogja kihasználni Okamit a saját céljai érdekében. A fiú forgatta a szemét, de ő is behajlította az ujját.

– Így görbüljek meg – hogy nyomatékosítsa, másik ujjával rá is mutatott a jobbik kezére. Perry sóhajtott.

– Hát rendben.. tiéd a nő.

– Khm – köhögött erőltetetten Awai, hogy felhívja magára a figyelmet. – Mégis mi a francot műveltek?

– Ty letette az esküjét.

– Mi a franc? – az ifjabbik Jaeger szeme elkerekedett. – Letetted Okami őrzőjének az esküd? Komolyan átgondoltad ezt?

– Teljesen komolyan. Szeretem Őt.

– Hát jó.. bár nem hiszem, hogy Okami ezt jó szemmel nézné majd..

– Mit nem néznék jó szemmel? – kapcsolódott be a beszélgetésbe az imént említett lány. Átöltözött, most már a fekete, belül bélelt farmernadrágja volt rajta, egy fekete ujjatlan trikóval, amire az Okami ház jelképe volt felvarrva. Kezében tartotta az íját, a nyílvesszőkkel együtt a tegezében.

– Ty letette Perrynek az esküjét, veled kapcsolatban. Mellesleg miért vagy teljes harci öltözetben?

– Mi a franc? – kerekedett el a lány szeme, az utóbbi kérdést figyelmen kívül hagyva. – Letetted az esküd?

– Válaszolok, ha előbb te is. Miért vagy így kiöltözve?

A lány nem hitt a fülének. Ty letette az esküjét Okamiért, aztán még alkudozni próbál vele? Nála itt telt be a pohár.

– Az legyen az én dolgom! Mellesleg, ne várd, hogy az eskületételed miatt a lábaid előtt fogok heverni! – kitrappolt a szobából, majd fogta a kocsi kulcsát, kiment a bejárati ajtón, és bepattant a kocsiba.

– Hé, Okami! – futott utána Ty, Perry, Lucas és Awai szinte egy emberként. – Hiszen vezetni sem tudsz!

– Nem? Csak figyeljetek! – a lány elíndította a kocsit, majd kifarolt a kocsifelhajtóról, bele az éjszakai sötétségbe.