A Vadászok – Tizedik

Can you see the dark?

A mindenható szemszöge

A fiún mérhetetlen bűntudat lett úrrá. Hisz' végül is, Ő ölte meg élete szerelmét a saját kezével... csak zokogott szüntelenül, már meg sem próbálta visszatartani könnyeit. Ölelte a lány élettelen testét. Alessandra szóhoz sem jutott. Két vadász meghalt, a hercegnőt pedig elrabolták. Ezt a sok súlyos dolgot így hirtelen nehéz volt megemészteniük. Nagyon nehéz. Ty nem látott más választási lehetőséget, így kimondta a varázsszavak és magához hívta a varját, Iant. Amég a fiú Okami testét ölelgetve várt védelmezőjére, Alessandra elment Travisért és Livért, akik nem sokkal később meg is érkeztek. A fiú még mindig csak zokogott, már kezdtek elfogyni a könnyei. Megszakadt a szíve, hogy a kedvese ott feküdt a karjaiban, a saját vérében ázva, miatta... Egyszerűen rossz volt belegondolnia, hogy ezentúl nem viccelődhet vele. Nem érhet hozzá. Nem cikizheti. Nem csókolhatja. Nem teheti a magáévá. Idegörlő egy helyzet volt. Ahogy meglátta Okamit, Livet s elkapta a sírógörcs. Nem találkoztak túl sokszor, nem beszéltek sokat, viszont lélekben kötődött a lányhoz. 

Okami szemszöge

Szédülve, sajgó fejjel ébredtem. Eleinte mindenből kettőt láttam, aztán kitisztult a kép. Hirtelen éles fájdalom hasított az oldalamba kétoldalról, aztán mikor végignéztem magamon meglepődve vettem észre az oldalaimin tátongó sebeket. Nem folyt belőlük vér, se semmi, csak irdatlanul fájt. Felküzdőttem magam álló helyzetbe, majd körülnéztem. Először nem rémlett, hogy hol vagyok, viszont az az "Üdvözlünk a Pokolban!" feliratú tábla elég árulkodó volt. Szóval meghaltam? De hogyan? Várjunk csak... igen, már emlékszem. Ty és az a bukott... na ne. Ty? Ő hol van? Valószínűleg a Földön maradt. Viszont akkor Awainak is itt kell lennie, hiszen megöltem. Ismét körbekémleltem majd a pár méterrel arrébb lévő Await véltem felfedezni. Aludt, a nyílvessző pedig még mindig a mellkasába volt fúródva. Mi tagadás, szép lövés volt, csak kár, hogy én is belehaltam. Nem baj. Idővel úgy is feltámasztanak, már ha eszükbe jut. Reménykedem benne, hogy nem hagynak itt megrohadni. Ugyanakkor nem akarom megvárni, míg Awai felébred, így elindultam valamerre. Az első pár lépésnél majdnem orra estem, de aztán sikerült megtartanom az egyensúlyom. Nem sokkal messzebbről fényeket láttam, és hallottam a bömbölő zenét. Mi van itt, banzáj? Ha igen, legalább lesz hol eltöltenem ezt a kis időt. Követtem a fényeket és a zene hangját, közben a körülöttem lévő tájat figyeltem. Nem olyan volt, mint amilyennek először elképzeltem, vagy ahogy ábrázolták a filmekben, könyvekben, stb. Nem volt tűz sehol, olyasmi volt, mint egy normál "világ". Házak is voltak, kocsmák, és ami a legfontosabb, majdnem korom sötét volt. Ahogy múlt az idő sem lett világosabb, maradt a sötétség és a hűvös idő. Néhol tűz lobogott kisebb szemétkupacokat felemésztve, ezáltal fényt teremtve - ha ezek a kis fényforrások kialudnának valószínűleg ennyi fény sem lenne. Hirtelrn gondoltam egyet, és belenyúltam a tűzbe. Hisz' mi bajom lehet, már így is halott vagyok. A tűz nem égetett meg, olyan volt, mint egy hologram. Keresztül tudtam nyúlni rajta, és semmit sem éreztem. Nem fájt, nem szúrt, csak egy kis bizsergés futott végig a gerincemen. Zajokat hallottam magam mögül, halk neszeket, amiknek először nem tulajdonítottam különösebb figyelmet. Aztán lépteket véltem hallani, először halkan mozgolódott valami mögöttem, aztán egyre erőteljesebb lépéseket tett. Megfordultam, de nem volt mögöttem semmi. Valami beleesett a tűzbe, így egyből lángra kapott. Nem értettem, ha engem nem sebez meg, akkor az a valami miért ég el? Olyan furcsa itt minden. Remélem nem kell sokáig itt maradnom. Mikor visszanéztem a lángokra a mögöttük lévő sikátorban egy szempárt láttam, vörösen villódzó szemeket, aztán a tűz kialudt és vak sötét lett. Kezdtem kétségbe esni, a sötétség eluralkodott rajtam. Eszméletlenül féltem, a fény hiánya szinte folytogató volt. Kapkodtam a levegőt, a szemem nem bírt hozzászokni a sötéthez. Az érzelmeim egyszerre zúdultak rám. A szemeimet mardosták a könnyeim, a földre ültem, a tenyerembe temettem az arcomat és úgy zokogtam. Nem tudtam miért, de olyan rosszul éreztem magam. A szívem helyén szúró és egyszerre nyomó fájdalmat éreztem, a gondolataim majdnem felrobbantották a fejem. Egyik kezemmel a hajamba túrtam, a másikkal a könnyeim törölgettem. Nem bírtam ki, sikítanom kellett. Már éppen kinyitottam, mikor valaki a kezével betapasztotta a számat és hátulról átölelt. Kikerekedtek a szemeim és vergődni kezdtem.

- Megígéred, hogy nem fogsz sikítani, Hercegnő? - Ez a hang... túlságosan ismerős. A könnyeim ismét utat törtek maguknak, csak úgy patakzottak. Alig láthatóan bólintottam. - Rendben. Nash, elengedheted. - Aki idáig tartott (ezek szerint Nash) lassan eleresztett, majd felsegített a földről. A másik fiú felé fordultam, majd végignéztem rajta. Szőke tincsei hosszabbak, mint voltak és a szemében megtörtség csillog.

- Mit keresel itt? - Kérdeztem közömbös hangnemben. Nem akartam, hogy észrevegyemennyire hiányzott és azt sem, hogy hallja a hangomban mennyire nem bízom benne jelen pillanatban.

- Az a kis... elárult. Mikor megtudtam, hogy meg akar ölni, segíteni akartam rajtad, de megölt engem is.

- De hát... újra kellett volna születned, nem?

- Csak egy baj van ezzel. Eddig sosem haltam meg teljesen. Nem léptem át másik világba, csak most az egyszer és úgy látszik, hogy most itt születtem újjá. Amúgy, Ő itt Nash, az egyik barátom. - Visszafordultam az említett fiúhoz és buccentettem neki. - Okami.

- Tudom a neved. Sokat hallottam rólad ettől a szöszitől. - Elvigyorodott. Jézusom. Miket mesélt még neki Perry? Mintha olvasna a gondolataimban, egyből mentegetőzni kezdett.

- Nem mondtam neki semmi olyasmit!

Csak bólintottam, majd Nashre néztem. Észre sem vettem, de idő közben a szemem annyira hozzászokott a sötétséghez, hogy szinte mindent láttam, mintha világos lenne. Nash egy szakadt fekete pólót viselt, szűkített fekete farmerral és egy pár acélbetétes bakanccsal. Helyes, bár kissé gyermeteg arca volt. Rövid barna haja kissé be volt göndörödve, és zöldes barna szemeivel végig engem fürkészett.

- Hogy haltál meg? - Nem kertelt, egyből a lényegre tért. 

- Megöltek. 

- Húú, micsoda meglepetés! - Csattant fel hirtelen, mire hátraléptem egyet Perry irányába és előhúztam egy vesszőt a tegezemből. - Ha nem tűnt volna fel nem tudsz már megölni.

Fájt beismerni, de tényleg igaza volt. Egy pillanatra tényleg elhittem, hogy meg tudom ölni, pedig az Isten szerelmére, a Pokolban vagyunk! 

- Megölt egy bukott angyal és egy vadász - motyogtam az orrom alatt.

- Egy vadász? Awai? - Lépett elém Perry és a szemembe nézett, szeméből csak úgy áradt a düh.

- Nem, Őt én öltem meg. - Sóhajtottam. Elkezdtem rágni a szám, majd kis szünet után folytattam. - Ty volt. Ty ölt meg.

Hellószia mindenkiii!

Na igen, bocsánat az egy hónapos kihagyásért, viszont sem ihletem, sem kedvem nem volt írni, és ebben a melegben valószínűleg nem is lesz, szóval bocsánat, ha esetleg lesznek nagyobb kihagyások. Azért remélem tetszett a rész, ha igen, hagyjatok magatok után nyomot! :)

Ne vágj eret, Dundi szeret. ❤

A Vadászok - Kilencedik

'Cause I am the big bad wolf

                                      

A mindenható szemszöge

Liv a konyhában ütött össze valami finomságot Okaminak, mikor az Őrzője elkezdett sündörögni körülötte. Travis lassan a lány mögé lopódzott majd hátulról átölelte a derekát és belepuszilt a lány hajába. Liv megfordult Travis ölelésében és egy puszit adott a szája szélére, aztán ajkait kezdte figyelni. A fiú tekintete a lány szája és szemei közt cikázott, aztán hirtelen megcsókolta Livet, aki mosolyogva viszonozta a csókot. Travis feltette a lányt a pultra, közben csókolóztak tovább. A két fiatal levegőhiányban váltak el egymástól, a lány a homlokát Őrzője homlokának támasztva próbálta normalizálni légzését. Cicafiú belemarkolt Liv fenekébe, mire a lány nyögött egyet. Travis mellkasára tette a kezét, majd finoman eltolta magamtól és a szemébe nézett.

– Menjünk fel a szobámba – ajánlotta fel Liv, mire a fiú bólintott egyet és felkapta, majd felvitte az említett helységbe. A falnak nyomota kedvesét, majd újra megcsókolta miközben ott taperolta ahová csak elért a keze.

Pár órával később

Az ifjú gerlepár egymást ölelve feküdtek a nagy franciaágyon, anyaszült meztelenül. Testüket csak egy vékony pokróc takarta, ami aligha melegítette az alvó fiatalokat. Eközben a nappaliban Ty feküdt a kanapén, fejét pedig körülbelül tizenöt perce helyezte Okami ölébe. A lány egy ideig figyelte a kandallóban lobogó forró tüzet, próbált hozzászokni a meleget adó lángokhoz, viszont miközben elmélázva bámulta azokat egyre nyugtalanabb lett. Bármennyire nem akarta, mindig eszébe jutottak a minap történtek. Ahogy a gyújtó felé repül, ahogyan sikolt, a mindent elsöprő félelem, amit akkor érzett... Még mindig nem tudta elhinni, hogy Awai így elárulta. Több, mint tíz éven át a legjobb barátjának adta ki magát, aztán képes lett volna felgyújtani... Hihetetlen. A vadászok keze görcsösen egymást ölelte, féltek, hogyha elengedik a másikat az tollpihe képében tovaszáll a széllel. Okami hálás volt Tynak, amiért "kiszabadította", viszont benne volt a frusztráló érzés is, hogy a fiú gyakorlatilag elárulta Őt, épp úgy, mint Awai. A lány viszont nem tudta, hogy a fiú miért "árulta el" Őt, kellett valami nyomós ok, amivel a Róka mondjuk meg tudta zsarolni, vagy esetleg megvesztegetni. Pár hónappal ezelőtt Ty levelet kapott Awaitól, amiben azt ecsetelgette, hogy miként fogja elmondani a Farkasnak, hogy anno a fiú hogyan ölte meg azokat az ártatlan embereket, akik közt ott voltak Okami rokonai is. A Véreb természetesen megijedt és kitalálta, hogy először segít elkapni Ebiit majd kiszabadítja a lányt. Nem kellett túl sok gondolkodás a terv kitalálásához, mégis (majdnem) tökéletesen szuperált.

Aztán, ott volt az a különös feszültség Ty, Liv és Travis hármasa között. Még régebben, mikor Ty kidobta az Őrzőjét, a lány nagyon pipa lett rá, két okból is. Először is, mivel Travis nem volt vele, Awai simán végezhetett volna vele, másodszor pedig teljesen értelmetlen okok miatt utasította el az Őrző segítségét. Aznap éjjel a fiú egész végig fel és alá járkált, aggódott a vadásztársáért, mivel mikor Okamival az erdőben mászkáltak, a lányt egyszerűen elnyelte a föld. Se szó se beszéd eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Erre az volt a magyarázat, hogy Ebii egy portálon keresztül átjutott Montgomerybe, így a fiú utána sem tudott menni, hogy megkeresse, mivel még nem tudta hogyan kell átlépni a világok közötti határt. Travis égen földön kereste a lányt, viszont a természetfelettiek világa túl nagy volt ahhoz, hogy megtalálja, pedig ott volt az orra előtt. Bizony. Az a kis farkas, akire Liv vigyázott végig Okami volt, a Farkas és a Róka akkor még nem ismerték egymást, így akkor még nem is voltak barátok, az idő során pedig annyit változtak, hogy mikor először találkoztak Winterwoodban meg sem ismerték egymást. Tehát, Liv és Okami jelen pillanatban utálják Await, valamint Liv Tyt is utálja, amiért osztozkodniuk kell, és ez fordítva is igaz, a Róka pedig mindegyikőjüket utálja, Travis pedig optimista és mindenben csak a jót látja így nem tud senki iránt negatív érzelmeket táplálni. Awai pedig ugye mindenkit megfojtana egy kanál vízben - sőt, kanál és víz nélkül is képes lenne megfojtani bármelyik vadászt saját magán kívül - szóval, ha mai szavakkal kéne ezt elmondanom, mindenki azt mondogatná neki, hogy: ,,Mi van negatív?", vagy pedig Ő mondaná mindenkinek, aki szembemegy vele az utcán, hogy: ,,Szökni fog a málna!". Hát igen, a mai 15 perc hírnévvel rendelkező emberek sem valami normálisak, sőt, a legtöbb nem is vicces mostanság... például az a kislány, a Sanyival, vagy a tyúkos gyerek aki Bözsi néninek ordibál. Na jó, azért a ,,Flegma az idő." mondatot még el lehet sütni párszor, de ha minden utcán azt mondják neked, hogy de szép macska vagy, vagy hogy itt van a tyúk és a többi azért már elég idegesítő. Mindegy, kanyarodjunk vissza a történethez.

Okami még mindig feszengve figyelte a tüzet, egyszerűen nem bírt megnyugodni, már csak a tűz látványa is rettegést váltott ki belőle. Lehunyta a szemét, és inkább próbálta elterelni a figyelmét, több kevesebb sikerrel. Először a víz folydogáló hangját vélte felfedezni, Travisék biztosan fürödtek. Ezek után hallotta, amint valaki tüsszög, valószínűleg az egyik róka. A rókákhoz visszatérve, Okami még mindig nem bízott bennük száz százalékosan, viszont Liv valahogy nyugtató hatással volt rá, így tőle nem félt annyira mint a többiektől. A lány mindezek után Ty szuszogására figyelt fel, aztán a teljesen hétköznapi hangok közé befurakodott a tűz sercegő hangja, amitől Ebii csak még inkább feszültebb lett. Amíg a lány gondolkodni próbált Ty alaposan végigmérte, aztán a melleit kezdte bámulni. A fiú már épp valami rosszaságon törte a fejét, mikor a lépcső tetején megjelent Liv és Travis, ezzel megzavarva Őt a tervében. Okami Travisékre nézett, majd észrevett a másik lány kezében pár levelet, amit valószínűleg a postagalambok hoztak nemrég.

- Alessandra vár titeket a palotában - mondta az Őrző majd lelökte Ty lábát a kanapéról és leült a helyére. A lányokból egyszerre tört ki a nevetést, a fiú pedig szitkozódások közepette küzdötte fel magát a földről. Okami felállt és az előszobába sétált, aztán felvette a kis oldaltáskáját amit nemrég dobott le az ajtó elé. A társa követte őt, majd egy gyors köszönés után elindultak Ales'hez, bár egyikőjük sem érthette, mit akarhat jelen pillanatban az angyal. Amint a fővárosba értek, semmi kedvük nem volt nagy felhajtást csinálni, így a szokott módon a hátsó ajtót használták a bemenetelhez. Alessandra már várta őket, szokatlanul nyugtalan állapotban, épp mint a mellette álló ifjú hercegnő. Az angyal megragadta Ebsii kezét majd elindult Briteny hercegnő lakosztályába. Amint felértek Chan becsukott minden ablakot és ajtót, előkapta a késeit és csak ennyit mondott:

- Itt van.

- Ki van itt? - Kérdezte Okami, majd fülelni kezdett.

- Mi vagyunk itt - hallott meg hirtelen egy túlságosan is ismerős hangot. A Farkas hirtelen fordult meg, majd szembetalálta magát Awaival, és a bukott angyallal. - Hazel, gyerünk - mondta a lány, aztán megindult Okami felé, aki közben hátrálni kezdett. Hazel elmormolt egy varázsigét, amitől szinte fojtogató lett a levegő a szobában. Tapintani lehetett a vadászok közti feszültséget, de ami furább volt, hogy a haragot is. Nagyon haragudtak egymásra.

- Gyere csak ide, hagy öljelek meg, ahogy azt a vén öreganyáddal is tettem - duruzsolta Awai túlságosan is nyugodtan. Okami remegett a dühtől, Ty pedig csak állt, és vigyorogva nézett maga elé. Alessandra eldobta az egyik tőrét, sikerült kissé megsebeznie a másik egykor angyali lényt.

- Ne hagyjátok, hogy átvegye felettetek az irányítást! - Figyelmeztette a másik kettőt Chan, viszont már túl későn. A Farkas előhúzott egy nyílvesszőt a tegezéből, ráhelyezte az idegre és becélozta Await, viszont a vörös lány pont kitért a vessző elől. Ales' kitessékelte a szobából Britenyt, majd újra támadásba lendült, ezúttal Await próbálta megsebesíteni, sikertelenül. Ez idő alatt Okami ismét célba vette a lányt, és mikor az nem figyelt elengedte az ideget. A nyílvessző kínzó lassúsággal vonszolta magát a levegőben, minden olyan volt, mintha lassított felvételben játszották volna le. A vessző lassan fúródott Awai mellkasába, a Róka arcára kiült a meglepettség és a fájdalom keveréke. Bár a meglepődöttsége nem volt nagyobb Okamiénál, mikor hirtelen azt érezte, hogy két oldalról két penge fúródik az oldalába. Az egyiket Hazel döfte belé a másikat pedig... Ty. Szinte egyszerre húzták ki a lányból a két tőrt, Ebii pedig összeesett. Az oldalára tapasztotta a kezét, majd szinte tehetetlenül nézte végig ahogy Ales' és a fiú kővé dermedve bámulnak a bukott angyalra, aki lassan sétál ki a szobából majd megragadja a hercegnőt. A két lány hirtelen köddé vált, most már csak Awai élettelen teste, Ty, Alessandra és a haldokló Okami maradtak a helységben. A fiú amint észbe kapott leguggolt Okami mellé és próbálta elszorítani a vérzést, teljesen sikertelenül. Az ölébe vette a lányt, átkarolta, majd könnyes szemekkel esedezett a bocsánatáért, miközben a fájdalmát próbálta enyhíteni.

- Nem tudom elvenni a fájdalmad... - mondta elcsukló hangon, miközben Okami kezét szorongatta.

- Mert nem fáj - nézett a lány Ty szemébe, aztán vért köhögött. Közben Alessandra is a lány mellé telepedett, és aggódva figyelte Őt. - Ty? Mondhatok valamit? - Kérdezte elcsukló hangon Ebii. A fiú csak bólintott, félt, hogy nem tudna megszólalni a torkát mardosó sírástól. Könnyes szemeivel alig látta a lányt, már nem is próbálta visszatartani a sós folyadékot ami a szemeiből csepegett.(?) - Szeretlek. - Mondta Rebeka, majd lehunyta a szemét. Ty beharapta a száját. Nem érezte a lány jelenlétét. Nem hallotta a szuszogását. Nem látta a mellkasának emelkedését és süllyedését. A lány egyszerűen.... meghalt.

A Vadászok – Nyolcadik

I am the Alpha.

Okami szemszöge

Hirtelen egy árny suhant el előttem, ezzel egyidőben az a valami elkapta a gyújtót így megmentve a szenvedéstől. Már kissé kevésbé félve Tyra néztem, arcáról félelem, meglepődöttség és aggodalom egyvelegét lehetett leolvasni. Tekintetem Awaira siklott, aki ugyan annyira meglepődött volt, mint én. Kínzómról az említett árnyra néztem, aki amint látom egy macska. Vagyis, azt hiszem Ő is egy Őrző. Ty őzője? Vagy esetleg a Jaegeré? Egyikben sem lehetek biztos, viszont abban igen, hogy ez a valaki megmentette az életem. Az újonnan jött alakváltó körül fekete és arany csillagok kezdtek cikázni, majd az alacsony, csomós szőrű barna kiscicából egy igazán helyes fiatalember változott. Sötétbarna haja csurom vizes volt, ahogyan a ruhái is. Kékes szürke szemeivel hol rám, hol pedig a többiekre nézett.
– Csá öcsi! - Mondta a megmentőm, majd felém fordult. – Már a csajodat sem tudod megvédeni? – Végig engem fürkészett, viszont szavait Tyhoz intézte. A fiú Awai mellől megindult felém, majd kiengedett amég Ty lefogta a tiltakozó Await. a
A fiúk cseréltek majd amíg Ty felvett a hátára az idegen egyszerűen beadott valamit Awainak amitől a lány elájult. Olyan voltam, mint egy rongybaba, végtagjaim csak úgy lógattam, a fejemet Ty vállán pihentettem miközben Ő felcipelt a lovakhoz. A fiú segített Tynak felrakni engem Engösz hátára majd Ty is felült a lóra, aztán pedig az ismeretlen fiú - aki még mindig nem mutatkozott be - átváltozott macskává majd felugrott Ty elé, engem pedig nem sokkal később elnyomott az álom.

A mindenható szemszöge

Ty és az őrzője - miután sikeresen megmentették Okamit - elfurikáztak a Fuchs ház rejtekébe, majd miután az Őrző kikönyörögte másik védencétől a szállást barátainak, ellátták Okamit majd a lány Tyal együtt az egyik szobában maradt. Travis Livvel beszélgetett, a másik gazdájával. Még régen, mikor Ty kicsi volt - körülbelül 7 éves -, és megkapta a kis őrzőjét (még kis cicakémt)  név szerint Travist, kirakta az utcára mondván, hogy nem kell plusz teher a vállára. Travot ezért beosztották egy másik vadász mellé, pontosabban Livhez. A kettőjük kapcsolata sosem volt zökkenőmentes, viszont mindketten kicsit többet éreztek puszta barátságnál. Travis mindig is védelmező-típus volt, így nem hagyta, hogy Ty Őrző nélkül maradjon. Nagy vonalakban ennyi lenne a történet.
– Mégis hogy képzelted, hogy ideállítasz hozzám, egy farkassal és azzal az idiótával?
– Bocsánat...
– Csak ennyit tudsz mondani? Bocsánat? Most komolyan Travis? Azok után ami akkor történt simán ide mered hozni őket? – Kettejük közt szinte tapintani lehetett a feszültséget. – Holnap mi lesz, beállít a lány Őrzője is, vagy mi? Jó hogy nem már azt kéred, hogy tartsam a hátam! – A fiú sajnos pontosan tudta hogy mire céloz ezzel a lány.

2007. Montgomery, a Fuchs ház rejtekhelye

A fiatal fiú a foteljában ült, az újság fölé görnyedve olvasott, miközben nagyokat kortyolt forró teájából. Tengerkék szemeit szürkés köd borította. A televíziós készülékben egy különös kinézetű riporter mesélte az aznapi híreket. Miután megitta a pohár tartalmát, Travis kicsoszogott a konyhába majd a mosogatóba rakta a tárgyat, közben kinézett az ablakon. A hó fehérre festette a tájat, annak ellenére, hogy ezek voltak a tél utolsó napjai. Nemsokára beköszönt a tavasz, minden virágba borul és a hó helyett mindent nedves esőcseppek fognak borítani. Hát igen, Montgomery sosem a fényes időjárásáról volt híres. Szinte mindenhol óceáni és egyenlítői éghajlat uralkodott, csak néhány elszórt helyen volt található több napsugárral   telített városka.
Hirtelen kopogtak, a fiú először a földön játszadozó Livre nézett, aki ölében egy kölyökfarkast dédelgetett. Travis biccentett, majd ment ajtót nyitni, közben a kislány felvitte a szobájába az állatot. Az előbb említett kinyitotta az ajtót, aztán mikor Awai belépett rajta egyből br is cdukta azt, hogy a hideg ne árassza el az egész nappalit. Az ifjú szőke vadász leszaladt a lépcsőn, majd megölelte vörös barátját. Trav zsebében megcsörrent a telefon, amit azonnal fel is vett.
Egy ideig érdeklődve hallgatta beszélőtársát a vonal másik végéről, aztán megbeszéltek valamit és bontotta a vonalat.
– Hercegnőm – guggolt le a szöszihez – mindjárt jövök, csak egy kicsit el kell hogy menjek, jó?
Miután lezsírozta a kis hét évessel az üzletet gyorsan magára kapta a kabátját és a cipőjét, majd csettintett és már ott sem volt.

Pár órával később a fiú fáradtan esett be az ajtón, de amint meglátta hogy mi történt a fáradtság elillan lt a szeméből. Liv a saját vérében feküdt, egy nagy vágás volt a hátán. A farkas kölyök, aki nemrég még békésen szundított most morogva vicsorog Awaira, aki egy véres késsel a kezében közelít felé. Travis amilyen gyorsan csak tudja átszeli a kettejük közt lévő távolságot és elkábítja a vöröst. Ezután odaszalad Livhez és elkezdi gyógyítani.
A barna farkas egyfolytában Liv mellett mozgolódik, próbálja felkelteni. Mire végez a gyógyítással már csak egy csúnya heg marad Liv hátán. Felviszi a szobájába majd letisztogatja és berakja az ágyba aztán pedig betakarja. Ad egy puszit a homlokára és lemegy a másik rókához, aki időközben elkezdett ébredezni. A fiú megvárja míg megjönnek érte a szülei majd elmeséli amiket tud a történtekről, viszont Awai arcáról korántsem a megbánás jeleit lehet leolvasni. Büszkén vigyorog, a szülei pedig csak mosolyognak. Beteg egy család az egyszer biztos.

Napjainkban

Travisnek sikerült egy kicsit lenyugtatni Livet, így a lány már nem tartott annyira a vendégeitől. Pontosabban nem tartott annyira Okamitól. A farkasokkal eddig sem volt semmi baja, hiszen egyikük pont megmentette aznap. Ki tudja mi történt volna, ha az a farkad nincs ott, és nem próbálja meg feltartani Await? Valószínűleg Liv már nem élne.
A lány felbaktatott az emeletre, egyenesen abba a szobába, ahol Okami volt. Benyitott az ajtón, majd belépett és körbenézett a helységben. A farkas lány békésen aludt a fotelágyban, egészen addig míg meg nem érezte a róka szagát. Kipattantak a szemei és felállt eddigi fekvőhelyéről.
– Uhm szia... Liv vagyok – nyújtotta a kezét a lány. A másik vonakodva ugyan de kezet rázott vele.
– Okami – válaszolta egyhangúan. A két lány egy ideig csak a másikuk szemét bámulta, majd lassacskán kielemezték egymást. Livről le lehetett olvasni, hogy egy légynek sem tudna ártani, így Okami egy kicsit kezdett bízni a lányban. Ugyan még mindig benne volt a rókák iránti gyűlölet, szimpatikus volt neki az aranyszőke hajú lány.

Hella
Ez lenne a nyolcadik fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket. ☺
A következőben megpróbálok minden dolgot tisztázni, hogy Travis akkor miért hagyta ott Livet, hogy a lányok hogyan találkoztak előszőr, mi van Awaival és Perryvel, stb. Na de mindegy is, annyi a lényeg, hogy próbálok sietni vele :DD
Ne vágj eret,
Dundi szeret 😒❤

A Vadászok – Hetedik

The secrets revealed. The pack falls apart.

Okami szemszöge

Ty továbra sem távolodik el tőlem, aminek jelen pillanatban csak örülni tudok. Szükségem van az ölelésére, a csókjára. Szükségem van rá. Perry ebben az esetben pedig csak zavaró tényező. Magam sem értem miért, de haragszom rá. Megzavart minket, miközben Awaival kéne flörtölgetnie, vagy khm... azt csinálnia. A szöszi bocsánatot kért, majd távozott, persze az ajtót nyitva hagyta. Mi van ezzel, barlangban lakik? Amíg Ty becsukta az ajtót előszedegettem a cuccaim, aztán bementem a fürdőbe és felöltöztem. Valahogy elment a kedvem ettől az egésztől. Kifésültem a hajam majd kimentem, beágyaztam és felvettem a bakancsomat is. Miután ez megvolt, letrappoltam a lépcsőn, így arra az emeletre jutottam ahol a konyha, egy társalgó, és Briteny hercegnő lakosztálya van. Besiettem a konyhába és elcsórtam egy almát, majd visszamentem a szobánkba. A fekete farmerom kicsit elcsúszkált a lábszáramon, így megigazítottam, majd kiegyenesedtem és beleharaptam az almámba. Jól esett végre ehető kajához jutni.

Awai szemszöge

Meg kell ölnöm őket. A francba is, miket beszélek? Először megkínzom mindegyiket, egytől egyig, utána pedig megmérgezem őket valamivel, hogy lassú fájdalmas halált haljanak, mint ahogyan az a szegény nénike is. Megérdemelte a halált, ahogyan Ő is megérdemli. Meg fog halni, én fogom megölni. Nem Lucas, nem anyáék. Ők foglalkozzanak csak a szüleivel, vagy a többi rühes döggel. Ő az enyém, nekem kell megölnöm. Sikerült a bizalmába férkőznöm, könnyű dolgom lesz. Ha továbbra sem jön rá, hogy én voltam, aki megölte a nagyiját, sima liba lesz az egész, már mindent elterveztem. Elvezetem az itteni katakombákba, amit még a régi Jaegerek építettek ide. Ott foglyul ejtem, tüzet gyújtok körülötte és hagyom, hogy szenvedjen először csak a tűz látványától, majd szépen fokozatosan felhevítem a késeim és egyiket a másik után fogom belé döfni. Nem érdekel, hogy ott van Ty is. Ha esetleg arra vetemedne, hogy megvédje, megmutatom neki, ki is valójában a főnöke. Perryt sikerült teljesen magam mellé állítanom, így ő sem fog zavarni. Igen, megyek is. Most van esélyem, nem szalaszthatom el.
Gyorsan lesiettem az alattunk lévő lakosztályba, ahol Tyék szálltak meg. Kopogtam, majd benyitottam. Okami a szokásos pulcsi-bélelt farmer kombóját viselte, egy fekete bakanccsal, és a haját be is fonta. Szemei zölden csillogtak, valószínűleg nemrég fürdött, hiszen a víztől szokott ilyen üveges hatásúvá válni a szeme. Biztosan meg akarom ölni? Miket beszélek, persze, hogy meg akarom! A farkasok és a rókák sosem voltak túl jóban egymással, így ez nem fogja túlságosan meglepni, na de az, hogy Ty is mellettem álljon... annál inkább. Eleinte nem igazán bíztam meg benne tudván, hogy a legjobb barátját is képes elárulni, de aztán valahogy mégis sikerült elnyernie a bizalmam. Amég 'Kami engem fürkészett Ty lassan, hangtalanul mögé sétált és várta a jelet. Okamira mosolyogtam majd kacsintottam egyet, mire a fiú az arcához szorított egy kendőt és a lány sikoltozni kezdett. Ty Sikereden elkábította a Farkast majd megkötözte és felvette a hátára. Lesiettem az alsó szintre, majd miután gyorsan előkotortam a kulcsot, amit az éjszaka folyamán loptam el Briteny lakosztáyából, kinyitottam az ajtót ami a pincébe vezetett. Lesiettünk a lépcsőn majd egy másik, relytett kijáraton távoztunk. Ty felrakta Okamit Engösz hátára majd felült a nyeregbe, ezalatt én is felszenvedtem magam a lovamra. Elindítottuk a lovakat, majd vágtázva kb tíz perc alatt elértünk az ősi Jaegerek relytekéhez.

Okami szemszöge

Már körülbelül fél órája ébren vagyok. Nem tudom elhinni, hogy ezt tették. Hülye voltam, hogy bíztam bennük. Hiba volt bíznom bárkiben is. Nem hiába mondják, hogy a Jaegerekben nem lehet megbízni. Jelenleg itt vagyok egy menedékhelyen, egy romos háznak a pincéjében, kiláncolva, fázva, rettegve, de legfőképpen csalódottan. Ty mindent csak azért tett, hogy a közelembe férkőzzön és utána eláruljon. Tehát, ha szépen szeretnék fogalmazni, egy veremben vagyok, összezárva egy ravasz rókával és egy hűtlen kutyával. Nem intézhetnek el ilyen könnyen. Meg fogok szökni, muszáj megszöknöm. Rángatni kezdem a láncaim, de semmire sem megyek vele. Awai hirtelen kiviharzik a helyiségből, én pedig egyedül maradok a Vérebbel.
Mikor rám néz és találkozik a tekintetünk, én csak elfordítom a fejem. Semmi kedvem  az áruló pofáját nézni. Awai késekkel, és három kanna benzinnel tér vissza. Fog az asztalról egy gyufát majd begyújtja a kandallót, amitől elfog a szorongás. Nem szeretem a tűz közelségét főleg, ha vele vagyok összezárva. Magabiztosságot tettetve rá pillantok. Nem szabad látnia, hogy félek. Tőlem jobbra és balra félkör alakban kiönt egy kanna benzint, majd meggyújtja azt. Lelapulok a földre amennyire csak tudok, és próbálok tudomást sem venni a tűzről. Awai megragad pár kést, majd felhevíti őket a kandalló tüzében és odasétál hozzám. Az egyiket megfogja a markolatánál és kíméletlenül a bal combomba döfi. Felsikoltok a fájdalomtól, majd morogva előrébb hajolok, mire Ő hátrál egy kicsit. Mivel a kezeim is le vannak láncolva nem tudom kiszedni magamból a tőrt és nem is lenne túl jó ötlet tekintve, hogy Awai kirakott az asztalra egy csokor farkasölő virágot, aminek az illatát ha beszívom eleve lassabban gyógyulok. Kábán Tyra pillantok, aki csak szörnyülködve áll az ajtóban. Visszanézek a vöröskére, aki egy másik vágóeszközzel a kezében közelét felém. Hörgő hangot adok ki, de ez sem érdekli. Letérdel elém, majd megemeli a fejem, és a gyomromba szúrja a kést,  nyüszítve szorítom össze a fogaim. Kibaszottul fáj és ha mindez nem lenne elég, még van egy másik ugyan ilyen is a lábamban. Nyüszögve figyelem Await, miközben egy újabb tőrért nyúl, majd visszaül velem szembe törökülésben. A jobbik lábamon feljebb tolja a nadrágom szárát, gyengeségemben tiltakozni sincs  erőm. A forró pengével karcolgatni kezdi a lábszáram. Fájdalmas morgások és nyüszítések hagyják el a szám. Nem számítottam arra, hogy Awai meg fog kínozni. Reménykedtem benne, hogy könnyű és gyors halálom lesz, de hát, mit is képzeltem? Hiszen Ő egy Jaeger!

Ty szemszöge

Szörnyű így látni Okamit. Tudom, hogy mindez részben az én hibám, viszont ha nem vállalom el, hogy segítel, a társam holtbiztos, hogy meghal. Így legalább talán meg tudom szöktetni, és akkor tudunk ketten továbbmenni, mivel nem Awai az egyetlen veszélyforrás. Az a bukott angyal, aki megtáadott minket még mindig itt ólálkodik, így muszáj sietnünk. A vörös hajú lány lassan kihúzza a kést Okami gyomrából, majd gyorsan újra belédöfi, mire a másik lány felkiált fájdalmában. Awai az egyik kannához nyúl, majd Okamit is belocsolja benzinnel.
– Ugye nem akarod meggyújtani?! – Kérdezem felháborodottan, mire a 'főnököm' rám néz, majd elvigyorodik.
– Már hogy ne akarnám? – Húzza szélesebb vigyorra a száját. – Meg kell tanulnia, hogy a tűz nem játék.
A Róka ismét egy gyufáért nyúl, ám mielőtt még megakadályozhatnám eldobja azt, egyenesen az alfám felé, akinek a torkából egy fájdalmas sikoly tör fel.

DUNDIGOLYÓ IS BACK BITCHES.
Helaa.
Bocsika, hogy több mint egy hétig nem volt rész, csak nem volt valami sok időm. Igyekszem a kövivel.
Ne vágj eret,
Dundi szeret.

A Vadászok – Hatodik

She's mine. I found her.

Okami szemszöge

Zihálva, megizzadva ébredtem. Szívem hevesen kalapált, szaporán vettem a levegőt. Pislákolva nyitottam ki a szemem, de a hirtelen fény miatt gyorsan be is csuktam. Mozgolódást hallottam magam mellől, de nem volt erőm odanézni. Féltem. Tényleg, igazán féltem. Féltem attól, hogy mit fogok látni, ha kinyitom a szememet. Féltem, hogy megint le fog játszódni előttem minden. Ahogy a barátaim a saját vérükben ázva fekszenek, Alessandra elkerekedett szemei, és a félelmem, ami még mindig jelen volt bennem.
– Okami, ébren vagy? – Hallottam egy ismerős hangot tőlem jobbra.
– Perry? – Elcsuklott a hangom. – Perry, te vagy az?
– Igen, én vagyok. Hogy érzed magad?
– De hát te... te meghaltál... – Még mindig nem mertem kinyitni a szemem. Könnyezni kezdtem, hangom erőtlenebb volt, mint hittem.
– Csak képzelted. Itt vagyok. Mind itt vagyunk. Nyisd csak ki a szemed – hangja megnyugtató volt, úgy cselekedtem ahogy mondta. Lassan kinyitottam a szemem, majd ránéztem. Tényleg, ott volt, és nem halt meg. Elfordítottam a fejem a másik irányba, Tyék is ott voltak. Az említett fiú odajött hozzám, majd megölelt.
– Azt hittem bajod esett... – suttogott. Visszaöleltem, majd arcom a nyakhajlatába fúrtam, közben lassan felültem.
– Mit láttál álmodban? – Szólalt meg hirtelen Alessandra. Awai aggódva nézett rám, mindenki engem fürkészett.
– N-nem akarok beszélni róla... – Szavaimból ismét a gyengeségem hallatszott ki, meg kell acéloznom magam végre.
– Kérlek... – Ales nem könyörgött, de nem is váltott parancsolgató hangnembe. Bólintottam, majd elengedtem Tyt, aki lassan eltávolodott tőlem. – Mesélj el mindent.

Tizenöt perccel később, a többiek meglepődve néztek rám. Mindent elmeséltem nekik. Eztán ők jöttek. Mint kiderült, valaki betört a palotába, és megtámadott minket. Engem elkábított, ezért láttam mindazt, amit nem akartam soha életemben. Közben a hercegnő is megérkezett, és marasztalt minket holnapig. Megmosakodtunk, majd lefeküdtünk aludni. Ty ragaszkodott hozzá, hogy vele aludjak, nehogy valami bajom essen este. Miután átöltöztem és kifésültem a hajam bebújtam mellé az ágyba, aztán hozzábújtam, mire Ő átölelt. Egy picit helyezkedtem, majd elnyomott az álom.

2006. 12. 9.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Gyorsan beágyaztam, majd átöltöztem és befontam a hajam. Leszaladtam a lépcsőn, de lent véletlenül beleszaladtam valakibe. Felkászálódtam a földről, majd bocsánatot kértem Sir Leonardtól. Mögötte egy fiatal, majdnem velem egy idős fiú állt, de két fejjel magasabb volt nálam. Miközben kimentem az udvarra a szemem sarkából rá pillantottam. Zöld, üveges szemei voltak, haja világos barna színben pompázott. Búskomor arccal baktatott fel a lépcsőn a Sir mögött.
Este kicsit beszéltem Perryvel, hogy engedjen át az új fiúhoz. Miután az éjjeli őrök leváltották a nappaliakat segített átszökni a fiúk lakrészébe. Ezt gyakran megcsináltuk, bár eddig mindig a fiúk akartak velem beszélgetni.
– Sziasztok! – Köszöntem kicsit félve, miközben beléptem az új fiú és Jeremy szobájába. Jer' az egyik őr fia, már kicsi kora óta velünk él. Körülbelül úgy nézett ki, mint az apja, kicsit vékonyabb volt, és ugyan olyan arany barna haja volt, mint az apukájának. Csillogó mogyoró barna szemeitől az udvarhölgyek minden egyes alkalommal elolvadtak. Ránéztem az új fiúra, aki őszintén szólva elég búval baszott volt. Leültem mellé, mire lenézett rám.
– Szia! – Köszöntem külön neki, mire bólintott. – Okami vagyok – mutatkoztam be pusztán a vezeték nevemmel. Sosem szerettem, ha a keresztnevemen szólítottak, így mindig csak az Okamit használtam.
– Tudom mi a neved – mondta, majd nemes egyszerűséggel kinyitotta a könyvét és olvasgatni kezdte.
– És a tiéd mi? – Kíváncsiskodtam. Tényleg érdekelt minden vele kapcsolatos dolog.
– Törpékkel nem tárgyalok. – Lapozott egyet a könyvében.
– Nem vagyok törpe, csak alacsony.
Lassan rám emelte tekintetét, majd becsukta a könyvét. Közelebb ült hozzám, majd egy kicsit előre dőlt. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott felém, közben lenyomott az ágyra, majd közelebb hajolt. Szívem a torkomban dobogott, nem tudtam mire készül. Perry megindult felénk, de Jeremy visszafogta. A fiú lehajolt hozzám, majd a fülembe suttogott.
– Ty vagyok. Ty Cross.

A jelen

Ty karjai közt ébredtem, még sötét volt. Az órámra néztem, ami 11:34-et mutatott. Nagyon korán van még. Elhelyezkedtem, majd egy idő után sikerült visszaaludnom.

2008. 09. 13.

Behúztam neki egyet. Nem zavarta, továbbra is küzdött velem. Tökön rúgtam, mire felmordult, és fel akart pofozni de elhajoltam tőle. Kigáncsoltam és ráültem a derekára, majd újra és újra megütöttem. Eleredt az orra vére, de még mindig nem adta fel. Lucas fordított a helyzeten, így én kerültem alulra. Perry körülbelül öt perce szaladt el, a többiek azóta minket figyelnek, hogy melyikünk adja fel hamarabb. Viszont az biztos, hogy én addig nem fogom feladni, amég Ty nem látta, hogy igen is meg tudok verni egy fiút. Győznöm kell! Vergődtem és próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem ment. Felpofozott, majd be is húzott egyet ököllel, amitől felszakadt a szám. Egy ideig próbáltam kiszabadulni alóla, aztán tűrtem az ütéseit, a megfelelő pillanatra várva. Mikor egy kicsit már megizzadt a keze sikerült kicsúsztatnom belőle az enyém, és lelöktem magamról, majd ráugrottam és ott ütöttem ahol értem. Ismét sikerült fordítania, aztán már éppen emelte a kezét egy hatalmas pofonra, de Ty pont akkor érkezett meg, és lerángatta rólam, mire Lucas behúzott neki egyet. Felálltam aztán ellöktem őt, és ott karmoltam, haraptam ahol csak elértem. Teljesen elborult az agyam, a belső farkasom irányított mindent. Ismét belemélyesztettem a fogaim. A vér fémes íze lassan töltötte meg a számat, aztán ráncigálni kezdtem, hogy ki tudjak harapni egy darabot a kezéből, de nem sikerült. Bár ez érthető, hiszen nincsenek olyan fogaim mint egy igazi farkasnak. Perry segített Tynak leszednie engem Lukeról, utána még mindig vicsorogtam rá és morogtam. Egyszerűen nem tudtam megnyugodni. A falkatársaimat nem bánthatják. A fiúk felhurcoltak a szobámba, majd belöktek a zuhany alá és a szöszi megnyitotta a hideg vizet. A jéghideg folyadék lassan csurgott le rajtam, ezzel lemosva rólam mindent. A vért, az idegességem, és talán még a szégyent is. Anyuék haragudni fognak rám, amiért megütöttem Lucast, mikor tépkedte a hajam. Túlságosan is gyorsan dühbe gurulok. Kiküldtem a fiúkat, majd levetkőztem és lefürödtem. Miután ez megvolt, felöltöztem és kimentem. Nem értem magamat. Élveztem, hogy fájdalmat okozhatok Lucasnak. Nagyon élveztem. Teljesen megbolondultam a vér ízétől.


A jelen

Lassan nyitogattam a szemeimet. Ty még mindig engem ölelt, így kénytelen voltam piszkálni egy kicsit, hogy elengedjen. Kimásztam az öleléséből, aztán bementem a fürdőbe és vettem egy forró fürdőt. Ezek után magamra csavartam egy türcsit és kimentem, de Ty nem volt az ágyban. Ismét két kéz fonódott a derekamra, mire én szembefordultam Tyal.
– Jó reggelt Hercegnőm – mondta, majd még közelebb húzott magához. Hozzá bújtam, kifejezetten jól esett a közelsége. Közelebb hajolt hozzám, és én is Ő hozzá, mire kicsit meglepődött, de nem tágított. Ajkunk már majdnem összeért, mikor az ajtó hangos nyikorgás közeoette kinyílt, mi pedig egyszerre kaptuk a belépő szőkeségre a tekintetünk. Perry szeme meglepődöttséget tükrözött, de volt valami más is a szemében. Mintha féltékeny lett volna.


Helaaa ☺
Ez lenne a hatodik fejezet, nemsokára hozom a következőt. :3
Ne vágj eret,
Dundi szeret 👾

A Vadászok – Ötödik

Never let me die

Sziasztook! Ez lenne az ötödik fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket, és kérlek ne öljetek meg a befejezésért. Nem sokára hozom a követlező részt.

Ne vágj eret,

Dundi szeret 👾

Okami szemszöge

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két lány akik Montgomeryben ragadtak. Ez mind szép és jó, elmenne egy fantasy regény kezdetének, csak az a baj, hogy mi ragadtunk itt. És uhm hát, mint kiderült, a vadászokat itt nem csipázzák annyira. Valaki értesítette az itt létünkről a helyi lovagokat, és meg akarnak minket ölni, mondván: „Kivülállóknak nincs helyük a világunkban."

Többször is próbálkoztunk, de idővel kénytelenek voltunk feladni, mivel üldözni kezdtek minket. Elmenekültünk, viszont most az erdőben vagyunk, Isten sem tudja hol, és éppen melegedünk a tűz mellett. Dolgozott bennem a kíváncsiság, így muszáj volt megkérdeznem valamiről Await.

– Awai... mi történt, mielőtt megpofoztad Perryt? – kérdésem hallatán a lánynak elkerekedtek a szemei majd elpirult.

– Uhm hát... megcsókolt... – színét még a haja is megirigyelte volna.

Perry meg a csókolózás? Az két külön dolog. Meg egyébként is minek csókolta meg volna Await ha én... Na várjunk. Most komolyan féltékeny vagyok? Nem nem nem neeeeeem ez nem történhet meg. Tényleg féltékeny lennék? Nem, az lehetetlen. Csak meglepődött. Igen, meglepődtem, csak is ez lehet ez a furi érzés itt bent.

– És miért pofoztad meg?

– Hát... őszintén szólva nem voltam felkészülve rá, pusztán ezért. Egyébként jó volt meg minden, és... azt hiszem szeretem Őt.

A szívem kihagyott egy ütemet. Szóval, Ők most valójában szerelmesek egymásba. Meg kéne értenem, viszont ez az érzés nagyon nem hagy nyugodni. Körülbelül mint mikor bűntudatom van. Tényleg féltékeny vagyok. Hisz' Perry mindig velem volt, úgy viselkedett velem mintha szeretne, sosem láttam rajta, hogy szerelmes lenne Awaiba. Biztos csak nincs már több pornó a neten és vágyik egy kis izgalomra. Nincs mocskos fantáziám csak szexi képzelőerőm. Várjunk, mégis miket hordok én itt össze? Örülnöm kéne, hogy végre rátalált a szerelem, erre itt féltékenykedek. Ez nagyon nincs rendben.

A mindenható szemszöge

Eközben a fiúknál...

Ty idegesen nézett körbe. Valahogy már három órája csak körbe körbe mennek, és nem jutnak semerre. Voltak olyan hülyék, hogy nem hoztak magukkal térképet, mínusz egy pont a fiúk részére. Perry zavartan a hajába túrt, ezzel összekócolva egyébként sem éppen rendezett fürtjeit.

– Valamit tennünk kéne... – Mondta a szöszi, majd Tyra nézett.

– Na ne – vágta rá egyből a másik fiú, mire Perry felvonta a szemöldökét. Még sosem látta ennyire összezavarodottnak Tyt. A barna hajú fiú pedig csak állt ott, csapzottan, megázva, hadilábon állva ezzel a számára ismeretlen érzéssel. Egyedül érezte magát, túlságosan is. – Bocs, én csak... egyszerűen látni akarom Őt.

– Semmi baj, átérzem. Majd megnyugszol. Egy kicsit pihenjünk, aztán tovább megyünk, rendben?

Ty bólintott, majd leült az egyik fa tövébe, Perry pedig Ő mellé. Fáradtak voltak, kimerítette őket az utazás és az egész napos séta.

Okami szemszöge

Awaival tüzet raktunk, és próbáltunk átmelegedni az egy napos erős esőzés után, mivel eléggé megáztunk. Awai varázslattal próbálta megszárítani ruháit, ám ezzel csak annyit ért el, hogy sötét zöld köpenye felgyulladt, az alja pedig megégett. Szerencsére sikerült egy jó helyet találnunk, így itt aludni is tudunk. Elhelyezkedtem a meleg tűz mellett, majd nem sokkal később elnyomott az álom.

Engösz halk prüszkölésére ébredtem. Lassan nyitogattam a szemeim, kellett pár másodperc mire hozzászoktam az éjszaka sötétjére. Hirtelen ágak ropogását hallottam, így kissé túl hirtelen ültem fel, és megszédültem. Megfogtam az egyik tőröm, majd felálltam, és körülnéztem. Varjak károgását lehetett hallani, majd valami odadutott hozzám, és elkapta a torkom. Gyorsan az illető kezéhez kaptam, és rugdostam felé a lábaimmal, ahogy elemelt a földtől. A holdfény megcsillant az arcán, majd megcsapott a felismerés, hogy Ő ott állt előttem. Mikor Ty észrevette, hogy gyakorlatilag a vadásztársát folytogatja, hirtelen elengedett, amitől a földre huppantam, kezem még mindig a nyakamnál tartva, és köhögtem. Felsegített a földről, majd átölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.

– Bocsánat... annyira sajnálom... kérlek ne haragudj... – szinte már könyörgött.

– S-semmi baj, nem haragszom.

Awai nyöszörögve ült fel a földről, majd megdörzsölte a szemét.

– Ki az? – Kérdezte, miközben felállt. – Ty? Hol van Perry?

Perry nevének hallatán szívem kihagyott egy ütemet. Mi a franc volt ez? Már csak Perry neve is ezt hozza ki belőlem. Az említett fiú egy széled fa mögül bukkant ki, összekócolt hajjal. Ty elengedett, én pedig már üdvözöltem volna a szöszit, mikor megindult felém, azonban mikor odaért hozzám, tovább ment... Awaihoz. Olyan féltékenység lett úrrá rajtam, hogy azt hittem menten szétverek valakit. Awai hozzábújt Perryhez, a fiú pedig átölelte. Nem mertem rájuk nézni. Nem akartam rájuk nézni. Két kéz fonódott a derekam köré, Ty az állát a fejemen támasztotta meg.

– Nehéz elhinni hogy lecserélt mi? Azért vagy féltékeny, mert nem veled foglalkozik. Hercegnő csak azt kapod vissza amit adtál neki... (Alias No Name)

– Ezzek nem segítesz – hátamat melkasának döntöttem. Tényleg nem tetszett, hogy Perry nem velem foglalkozott és, hogy lecserélt. Hiába is próbálom leplezni, kibaszott féltékeny vagyok. Nem akartam elveszíteni Őt is. Bár, már mindegy is. Tetszik neki Awai, sőt, szerelmesek egymásba ezt pedig nem akarom elrontani.

– Bocs, hogy ott hagytalak – törtem meg a lassan közénk telepedő kínos csendet.

– Szarul esett. – Ezzel a kijelentéssel csak növelte bűntudatom, viszont nem akartam miatta lecseszni. Jogosan mondta ezeket, és teljesen igaza volt.

Reggel fáradtan bár, de már teljes létszámban indultunk tovább, egyenesen Alessandrához. Igen, az angyalhoz, akinek egyébként a való világban kéne lennie, de helyette itt dekkol, és vár a csodára. Mint kiderült, felfogadták testőrnek a királyi palotába, hogy minek, azt én sem tudom.

Pár órával később már a palotában vártunk, mikor megjött Alessandra.

– Gyorsan mondjátok, dolgom van!

– Dolgod van? Egy hülye fruskát istápolsz, és élvezed az arany életet, ahelyett, hogy visszatolnád a segged a mi világunkba! – förmedtem rá. Szörnyen rossz érzés volt, hogy az egyik legjobb barátnőm le sem szar, és se szó se beszéd egyedül hagy, azaz majdnem egyedül, de akkor is. Awai és Perry egész nap enyelegnek, és ebből őszintén szólva elegem van. Oké, hogy friss párok, meg minden, de nem kéne minden percben nyalniuk falniuk egymást. Ales elképedve bámult rám, szinte arcon csapott a felismerés, hogy valaki áll mögöttem. Megfordultam, de amit láttam, az lesokkolt. Awai vérben ázva feküdt, kezében a pisztolyával, Perry pedig fel volt akasztva, és élettelenül lógott le a plafonról. Könnyek gyűltek a szemembe, és legszívesebben sikoltottam volna, de egy hang sem jött ki a torkomon. Megváltozott a ruhám, egy fehér buggyos hosszujjú egyberuha volt rajtam, aminek alsó része nem szoknyából, hanem nadrágból állt. Felette szürke mellénnyel, aminek szoknyarésze is volt. Kezemben egy tőrt szorongattam. Száznyolcvan fokos fordulatott vettem, és szembe találtam magam Tyal, akinek gyomrába egy tőr fúródott, amit... én döftem belé. Elkerekedtek a szemeim, keserves zokogásba kezdtem, majd elengedtem a tőröm és forgolódni kezdtem. Körülöttem mindenhol vér, még soha életemben nem féltem ennyire. Sikítottam, de mintha senki sem hallotta volna. Az ajtóhoz szaladtam, de ekkor kint találtam magam a havas fák közt, az erdőben. Ruhámat vér áztatta, könnyeim rászáradtak az arcomra. Futottam és futottam, de nem tudtam mi elől. Elestem, majd hirtelen valami nagy és nehéz esett rám. Tüdőm majdnem öszeroppant a súly alatt, szúró és égető érzést éreztem körülbelül mindenhol. A fejem lüktetett, nem kaptam levegőt. Csak a sötétséget láttam, azon kívül semmit. Beszúrt a szívem, aztán hirtelnjében abbamaradt minden. Hűvös volt. Nem éreztem fájdalmat. Meghaltam?

A Vadászok - Negyedik

Tell the wolves I'm home

Okami szemszöge

Perry fogta Michaelt és kivonszolta a házból. Addig Ty megfogta a karom, majd bedőlt az ágyamba és magával húzott. Nem tiltakoztam, jól esett összebújni vele. Hozzá bújtam, mire átkarolt és adott egy puszit a homlokomra. Jól esett, hogy itt van és törődik velem. Vajon mi történt tegnap? Perry és Awai biztos összevesztek valamin, viszont Awai ok nélkül nem fog senkire fegyvert. Oké, kinézem Perryből, hogy valami olyasmit csinált, de nem valószínű.

Perry szemszöge

Kivittem Michaelt a házból majd útjára engedtem. Hátramentem a kertbe, és leültem a hintára. Asszem most jól magamra haragítottam Await. Elmondtam neki, hogy tetszik nekem aztán megcsókoltam. Erre Ő megpofozott, és elkezdett arról papolni, hogy semmi jogom sincs hozzá, hogy csókolgassam, meg ilyenek. Pedig én tényleg szeretem Őt. Már nagyon rég óta. Próbáltam elfelejteni, de sehogy sem sikerült. Miután Ty letette az esküjét Okamival kapcsolatban, akkor döbbentem rá, hogy mostmár el kell mondanom neki, lépnem kell, mielőtt lecsapják a kezemről. Így hát rászántam magam, és mikor találkoztunk a folyosón kiöntöttem neki a szívem, viszont nem kért belőle. Agh, senki sem mondta, hogy ilyen nehéz a szerelem... Ha ezt előbb tudom, inkább boldogtalanul halok meg. Na jó, azért nem, jobb hamarabb túlesni ezen az egészen. Bele kell törődnöm, hogy Ő nem szeret engem, és nem kér belőlem. Muszáj elfogadnom, különben mindketten csak szenvednénk. Ezerszer elképzeltem, ahogy húsz év múlva Awaival ülünk a teraszon, teázunk, az ujjunkon ott van a karika gyűrű, az eper szőke hajú kislányunk – aki Awai minden jó tulajdonságát örökölte – mellettünk játszik a babáival. Micsoda családi idill. Kár, hogy mindez sosem fog bekövetkezni. A tudtomra adta, hogy nem szeret, el kell fogadnom. Értem. Érte. Értünk.

A mindenható szemszöge

(öt órával később)

Awai lassan sétálgatott fel és alá a szobájában. Ideges volt, nem tudta miért reagalt úgy, mikor Perry megcsókolta. A feje nem volt tiszta, nem tudott kiigazodni az érzelmein. Szerette a fiút, viszont nem volt felkészülve a csókra. Igen, a lánynak ez lett volna az első csókja. Átszaladt Okami szobájába, kezében a jegyzeteit és a telefonját szorongatta. Ebii éppen kutakodott, hogy mi lehet a szüleivel, Awai pedig segített neki. Arra jutottak, hogy Mr. és Mrs. Okami Montgomeryben vannak. Olyasmi, mint mondjuk Lev Grossman A Varázslók c. trilógiájában Fillory. Varázslatos lények élnek ott, minden olyan, mintha a középkorban lennének. Montgomerybe különböző ékkövekkel lehet átjutni, minden vadásznak van egy. Könyveket néztek át percek alatt, írkáltak a jegyzetfüzeteikbe és a lányok arra jutottak, hogy meg kell próbálniuk egyedül átjutni Montgomery világába. A fiatal Vadászokat mindig a szüleik kísérik át első alkalommal, viszont ez az opció sajnos nem volt elérhető a lányok helyzetében. Egészen estig készülődtek és, hogy a ruházatuk ne üssön el nagyon az ottanitól, Awai a pincéjükben lévő középkori ruhákból segített válogatni Okaminak. Miután kiválasztották a ruhát, lemosakodtak, hajat mostak, bepakoltak mindent egy- kisebb oldaltáskába amit egy varázslattal kibővítettek, így körülbelül olyan volt, mint Hermione táskája a Harry Potterben. Ezek után felöltöztek, elrakták a fegyvereiket és amint leszállt az éj, a megírt leveleiket kirakták a komódra, majd elindultak a helyi lovardához, mert csak nem fognak több száz kilómétereket sétálgatni egy idegen világban. Szerencséjükre mikor kisebbek voltak nyáron mindig abba a lovardába jártak, így könnyű dolguk volt a választáskor. Okami egy fekete shire ló mellett döntött, aki az Engösz névre hallgat. Kiskorában sokat lovagolt rajta, így nem kellett sokáig válogatnia. Awai egy ugyan ilyen fajtájú, azonban szürke színű lovat választott, Szerénát. A lovakat felnyergelték majd kimentek az udvarra. Mély levegőt vettek, majd megszorították a nyakukban csüngő nyakláncon lévő ékkövüket, és elmormolták a varázsszavakat. Hirtelen mindketten émelyegni kezdtek, Okaminak hányingere lett, még Awai öklendezett is. Okami összeszorította a szemeit a hirtelen jött maró, viszkető érzés miatt. Lassan elmúlt a hányingere, a szeme sem viszketett már, bár mikor kinyitotta először homályosan látott, aztán kitisztult a kép. Sikerült átjutnia, Engösz is ott volt vele, de Await sehol sem találta. Nyerítést hallott egy bokorból, aztán meglátta a vörös lányt, ahogyan kimászik a bokorból, közben hajából leveleket szedegetett ki. Szeréna legelni kezdte az ott lévő füvet, mire Engösz is csatlakozott hozzá. Awai megragadta lova kantárját és nagy nehezen sikerült felküzdenie magát a nyeregbe. Okaminak már könnyebben ment. Eleredt az eső, így felhajtották a fejükre köpenyük kapucniát.

– Most hová megyünk? – kérdezte hirtelen Awai.

– A Lucskos Latyak sörözőbe, ott dolgozik Keenen bácsi. Talán Ő tudja hol vannak anyáék – mondta, majd elindította Engöszt és lassan ügetni kezdett vele az említett söröző felé, Awaival a nyomában. Még otthon átvették a térképet, el is hozták magukkal, de Okami fotografikus memóriájának köszönhetően nem kellett elővenniük. Nem sokkal később meg is érkeztek, közben az eső még jobban zuhogni kezdett. A lovakat kikötötték az eresz alá, majd belépvén a kocsmába levették a kapucnit a fejükről. Okami egyből megismerte Keen bácsit, és köszönt is neki, viszont a részeges öregember mintha nem vette volna a lapot. A lány odament hozzá, majd mielőtt az idős bácsi beleihatott volna a korsójába a pultnál, Okami fogta azt, majd megitta a tartalmát. 

– Ezért vagy az én unokahúgom – húzta vigyorra a száját Keenen.

– És ezért nem kéne ennyit innod. Még a végén miattad leszek alkoholista. – Mondta halvány mosoly kíséretében a lány, majd átölelte nagybácsiját.

– Gondolom a szüleid miatt jöttél... Sajnálattal tudatom veled, hogy nem tudom hol vannak, egy hónapja szóltak, hogy idejönnek, aztán szavukat betartva el is jöttek. Azóta nem hallottam felőlük, de üzentek, hogy ha esetleg erre tévednél fogadjalak szeretettel– bár, ezt így is úgy is teljesítettem volna. 

– Biztos, hogy semmit sem tudsz róluk? – kérdezte aggódva Okami.

– Totál tuti biztos – felelte komolyan Keenen bácsi. – Hidd el, ha tudnék valamit a hol létükről már rég elmondtam volna.

– Tudom – bólintott. – Nem gond ha maradunk éjszakára?

– Dehogy lenne gond. Fent van egy üres szoba, pakoljatok csak le ott, aztán gyertek vissza, ha csak nem fáradtatok el máris – biccentett. A lány ismét bólintott, majd karon ragadta Await és felhúzta maga után a fenti szobába.

Másnap reggel

Okamiék visszamenetelre készen álltak a Lucskos Latyak előtt. Elismételték a tegnapi varázslatot, majd felkészülve a rosszullétre összeszorították a szemüket, de semmi. Újra és újra elpróbáltá, viszont nem tudtak visszajutni. Egyszerűen ott ragadtak. Egy másik korban, egy másik világban, egy teljesen más kultúrában, teljesen más, nem emberi lényekkel.

Ty szemszöge

Miután Okami tegnap bezárkózott Awaival a szobájába próbáltam nem khmm arra gondolni. Rossz az aki rosszra gondol, de hülye aki nem... viszont már megelégeltem ezt az egészet. Feltrappoltam a szobájához, majd kopogtam. Semmi válasz. Ismét kopogtam, kissé erőteljesebben, mire az ajtó kinyílt. Gondolom nem volt bezárva. Beléptem a szobába, viszont az teljesen üres volt. Csak két levél díszelgett a komódon, az egyik nekem címezve. Fogtam, majd széthajtogattam a lapot, majd elolvastam mi is van rá írva.

„Kedves Ty!

Sajnálom, hogy levélben értesítelek erről, viszont elmegyek. El kell mennem, hogy megtudjam hol vannak a szüleim. Egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem tudom hol vannak, hogy mi van velük. Tényleg, nagyon sajnálom... szólhattam volna, de nem akartalak téged is belekeverni. Ha szóltam volna biztosan dühbe gurultál volna és az nem lett volna jó. (Bocsi a szóismétlésekért, bár tudom, most nem ez a legfontosabb... ) Egy szóval, sajnálom. Nem tudom mennyi idő, mire visszajövök. Vigyázz magadra!

Okami„

Teljesen elöntött a szomorúság, és az aggodalom. Dühösnek kéne lennem rá, de nem vagyok. Aggódom érte. Az Isten szerelmére, kibaszottul aggódom érte! Azzonnal utána kell mennem. Nem, először szólnom kell Perrynek...

Perry szemszöge

Álmosan dörzsöltem ki a csipát a szememből. Ty aggodalmas hangjára ébredtem, amint egy levelet nyomott a képembe, a nevemre címezve.

– Jól van ember, elolvasom, csak hagyj élni! 

– Itthagytak! Érted?! Itthagytak, kibaszottul itthagytak!

– Mi van? – Kérdeztem vissza, mire a kezembe nyomta a levelet. Kihajtogattam, majd elolvastam.

„Kedves Perry!

Először is, bocsánat, hogy úgy reagáltam a csókodra. Nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi, főleg azt nem akartam, hogy azt hidd, nem élveztem eléggé. Mert igazából nagyon jó volt, csak... nem voltam rá felkészülve. El kell kísérnem Okamit Montgomerybe, megkeressük a szüleit, majd jelentkezem. Tudom, szűkszavúan írok, meg minden, de sürget az idő. Kérlek ne haragudj... Szeretlek. Huh. Tényleg leírtam. Ha hazatértem beszélünk.

Awai"

Hát uhm, először is, boldog voltam, hogy élvezte a csókot, és leírta, hogy szeret. Viszont ez a boldogság keveredett egy amolyan "WTFGIT"  érzéssel. Leléptek Okamival? Most ez komoly? És akkor döbbentem rá. Mi van, ha bajuk esik? Mi van, ha soha többé nem látom őket?

Na halihali. Igen, két nap alatt két részt hoztam, Istenkirálycsászár vagyok, hajoljatok meg előttem muhahahaaaa. Hát, ez lett volna a negyedik fejezet, remélem tetszett nektek, ha igen, hagyjatok nyomot magatok után, igyekszem  a következővel. (2016.04.24. 21:51)

Ne vágj eret

Dundi szeret☺💘